Szabó Géza: Bíró uram…

– Ballada –

„Bíró uram, hívja össze
Az érdemes tanácsot!
Tegyen törvényt vagy legalább
Adjon egy jó tanácsot.
Válaszon el az uramtól
Mindörökre engemet,
Mentse meg a kárhozattól
Szegény árva lelkemet.

Ugy is tudom, rossz vége lesz
Házassági soromnak,
Vessen véget bíró uram
E szomoru dolognak!
Válaszon el az uramtól
Bíró uram engemet,
Hogy az Isten, a jó Isten
Kígyelmedet áldja meg.

Nézze, nézze a testemet,
A veréstől csupa kék,
Kezem, lábam összetörve,
Jóformán már egy se ép.
Rongyos vagyok, ágról szakadt,
Mint a Koldus oly szegény,
Pedig tudja, lelkem adta,
Sosem voltam rossz személy.

Nem volt jobb lény, nem volt szebb lány,
Mint a Virág Juliska,
Sohsem kellett nekem kenőcs,
Piros festék, patika.
Piros voltam annélkül is.
Mint a rózsa oly piros.
Nézze, nézze, bíró uram,
Szép Julisból mi lett most.

Házam is volt, földem is volt.
Szólóm is volt énnekem.
Paradicsom, mennyország volt
Lánykoromban életem.
Mi vagyok most? Koldus szegény,
A nyakamon két gyerek.
Hogy az Isten, a jó Isten,
Az uramat verje meg!”

„Megértettem édes lányom
Nagy keserves sorodat.
Majd az Isten, a jó Isten
Elvégzi a dolgodat.!

Megjelent a Somlyóvidéki Hírlap 1900. október 7-i számában.