Lódy úr elégedettsége.

A mult héten, a csillogó körhinta után, egy jól megtermett, potrohos német czirkusz-tulajdonos szerencséltette meg városunkat b. megjelenésével és sátort ütött szedett-vedett népségével a Deák-téren.

Miután rendbehozatta a bódét, adta tudtára mindenkinek, akiket illet és nem illet, hogy az ő elsőrangu művész (?) gárdája és „műlovardája” válogatott műsorokból álló előadásokkal szándékozik szórakoztatni Devecser műértő publikumát.

És a publikum, ami áldozatkész, jószívű közönségünk, elhitte Lódy úr szavait s tömegesen látogatta czirkuszát, pedig egy pár lovát leszámítva, a többi holmi kiérdemesült meszes kocsi elé tartozó lóból állott. Művész (?) gárda személyzete pedig kizárólag kiérdemesült cseh trombitásokból állott, női személyzet hijjával.

És Lódy úr négy napon át aratott nálunk. Hullott markába a csengő ezüstpénz s mikor felszedte a sátorfáját, csak annyit mondott: Teljesen megvagyok elégedve Devecserrel.

Szegény színészek! azok mindig az ellenkezőjét mondják rólunk.

Megjelent a Somlyóvidéki Hírlap, 1901. július 7-i számában.