A gyors hajtás vége.

A mult vasárnap, az esti órákban, egy egylovasos kocsi nyargalt erősen a városon keresztül és a rajta ülők, kik lehettek vagy heten, élénk, hangos dallozást és ordítozást vittek véghez.

Egyszer csak elcsendesült a zaj, némák lettek az ajkak, nem zörgött a kocsi és a kocsi elébe fogott szürke rendületlen nyugalommal állt a kocsi előtt s néha-néha megelégedetten tekintgetett vissza, mint aki megboszulva látja az üldözőit.

A szürke ugy bosszulta meg a kocsin ülőket, kik bizonyosan erősen abrakolták szegényt jóféle szij-ostorral, hogy a Deák-téren, a Szagmeiszter-féle ház előtt, az ugynevezett „Ördög-árok” felett lévő „felesleges” fa-kőhídon felborította őket.

Így lett a víg dalolásból nyögés, a gyors hajtásból pedig lassu lépés. A szürke, mikor indulásra ismét készen voltak, szemtanuk állítása szerint, alattomban „röhögött” jól sikerült csinyje felett.

Megjelent a Somlyóvidéki Hírlap, 1901. július 7-i számában.