Hangverseny és mozi

Devecser, január 21.

Sok furcsa hajtása van a mai közigazgatás korhadtságának. Jó egynéhány évtized mindösszesen és annyit változtatott a közigazgatás rendszerén, hogy a mai szolgabíró meg sem egészen kisisten s nem huzathatja le az embert a deresre a maga kénye kedve szerint. De hogy a vaskalaposság, a maradiság, a legtöbbször indokolatlanul oda vetett sie volo, sie i beo: így akarom, így parancsolom híve időtlen időkig otthonos lesz a közigazgatás berkeiben, arra bárki nyugodt lelkiismerettel leteheti az esküt. Ezen csak a közigazgatás államosítása tudna gyökeresen változtatni.

Ez már különben a jövő zenéje. De addig még sok csudabogarat fog teremni a közigazgatás termékeny talaja s nem egy bosszuságot kell lenyelnie a nagyközönségnek.

Ilyen csudabogár a devecseri főszolgabíróség legutóbbi határozata, melyet egy kulturegyesülettel, a „Daloskörrel” szemben követett el. Érdemes felette egy kissé elmélkedni, megkeresni azt a bizonyos lólábat, aztán az igazhívő muzulmán fanatizmusával belenyugodni a változhatatlanba. Mert a mely ügy egyszer meg akad a szolgabíróság kátyújában, az ugyan nem egyhamar jut el a nemes vármegyéhez, még ha maguk az istenek tolják is a szekerét. És ha már egyszer ott van: ugyan ember legyen a talpán, a ki onnan kivájja. Még az unokái is deresedő nagyapák lesznek, mire elintézik.

Valóban nem tudja az ember, hogy bosszankodjon e vagy nevessen ezen a határozaton. Valószinüleg az a kétkulacsos pálinka járja a közigazgatásnál, hogy ne tudja a jobb kezed, mit cselekszik a bal. Mert csak így érthető meg az a az a legfrissebb hajtása a dicső közigazgatásnak, hogy február elsején a Petőfi fogadóban szabad táncmulatságot tartani, ellenben a Zöldfában nem. Az az érv, hogy a Zöldfa vendéglős két kislánykája kanyaróban volt és emiatt nem tartható ott mulatság, minden nevetségessége és elfogadhatatlansága mellett is tiszteletreméltó. El no, valakinek csak kell ügyelnie a közegészségügyi állapotokra. Csakhogy nem ilyetenkép. És éppen itt van a kutya eltemetve. Mert ha csakugyan ez a nemes intenció vezérelte a közigazgatás faktorait: akkor be kell ismerniök, hogy alaposan elszámították magukat. Pro primo: a vendéglős lánykái már meggyógyultak és február elsejéig jónéhányszor lehetne a lakást fertőtleníteni. Pro tercio: az lenne az igazság, hogy ilyenformán az egész Zöldfa vendéglőt be kellene zárni, vagy a mulatságot is engedélyezni, mert ha csakugyan olyan veszedelmes a kanyaro, a széthurcolására nincs szükség egy bál közönsége, elég arra a mindennapi törzsvendég: de a mint ezek nem érintkezhetnek a már meggyógyult lánykákkal, épp ugy nem érintkezhetne velük a mulatság közönsége. Pro secundo: ha nem szabad hangversenyt tartani, akkor miért szabad mozielőadást látogatni? Erre feleljen meg a dicső közigazgatás, avagy talán a mozielőadásokat nem élő, húsból és vérből való emberek látogatják?

Ugy látszik, épen ez a nagy rébusz. Véges emberi ész aligha tudja ezt megfejteni. Egy kicsit érthetetlen, egy csöppet zavaros ez a talány, a mit csak a benfentesek tudnak megérteni. Hogy aztán Péternek szabad, a mit Pálnak nem: egyik helységben lehet, a másikban pedig tilos a mulatság tartása ugyanazon időben, mindössze ez kisség kuszáltabbá teszi a rejtélyt, a melyet különben sem tudna megfejteni a fene se.

Ergo: hol itt az igazság?

Megjelent a Somlyóvidéki Hírlap 1914. január 25-i számában