Ünnepre.

Somogyi Károly verse a Devecseri Újság 1929. március 31-i számában.

Az élet gidres-gödrös, görbe országutján
— Ki sebesen, ki lomha-lassu-lustán —
Kocognak sorba’ a fuvarosok.
Sorsunk szekerén dicegve-döcögve
Megyünk előre a nagy örök ködbe
Mi, földlakó, szegény robotosok . ..

A mi kocsinkat nem ragadja büszke benzin,
Fakó paraszt szekér a mi szekerünk,
De.ami húzza: való érzés, nem szin,
S rögökön járva utat mi törtetünk!
Döcögj szekér, előre izmos, higgadt, jó lovak:
Becsület, Erkölcs, Eszme, Gondolat!

Hétköznapok komoly egyformasága
Kisér utunkon. Testvérünk a gond.
Ritkán nyílik ki jókedvünk virága,
Ha vigasságunk néha szárnyat bont
Sötét arcunkon fény, derű ritkán ragyog,
Hisz sírva vigadunk, mi régen, magyarok!

Ma ünnep este van. Pihenjen a munka!
Öröm ruháját, öltsük fel magunkra
S vessük le a gondok sötét köntösét!
Táncos paripák vigyék szekerünket,
Ma dalba daloljuk fénylő örömünket,
Ragyogása előtt sápadjon a sötét!