Rablótámadás a devecseri benzinkútnál

A bátor kútkezelő széket vágott a fegyvereshez

Szombat este fegyveres rablótámadás miatt riasztották az ajkai rendőrkapitányság ügyeletét. A bejelentés szerint belőttek a devecseri benzinkútkezelő irodájába is.

Metszőén hideg északi szél fúj a devecseri vasútállomás felől A benzinkút elé kitették a táblát: üzemszünet, zárva.

A tábla mögött, a sötétben rendőrségi autók sorakoznak, persze ezúttal nem tankolni akarnak. Az épület sarkánál a benzinkutas, Suk György didereg. Arca véres, s reszket a szája széle. Nem tudni, hogy a hidegtől vagy az ijedtségtől. A rendőrök langyos kávét itatnak vele, de ahogy elnézem, egy féldeci most többet érne.

— Hogyan történt a támadás?
— Már sötét volt, fél hét elmúlt. Az elszámolást készítettem. Egyszer csak nyílik az ajtó, hátranézek, egy sötét alakot látok, kezében pisztoly.
— Mit mondott?
— Rám kiáltott: „Te szemét, ide a pénzt!”
— Gondolom, nagyon megijedt?
. – Nem volt arra idő, fölkaptam a hamutartót és hozzávágtam.
Sajnos elhúzta a fejét, de nem mozdult az ajtóból. Erre fölkaptam a stokit, amin ültem, és azt vágtáim hozzá. Hátralépett, futásnak eredt, ékkor láttam a villanást, majd hallattam az üvegcsörömpölést. Belőtt az ablakon.
— Ekkor sérült meg?
— Semmiség, csak a szétröppenő üvegszilánkok karcolták meg az arcomat.
— Hogyan nézett ki a támadója?
— Fekete álarc volt rajta, olyan cicanadrág-féléből készült, csak a szeme meg az orra látszott ki. A pulóvere is fekete volt, meg egy világos sálat csavart még az arcára. Farmernadrágot viselt.
— A hangot nem ismerte lel?
— Sajnos nem. Valószínűleg hátulról jött, amerre menekült. Biztosan autóval volt, mert ilyen hidegben egy szál pulóverben nem mászkálnak az emberek.
— Mennyi pénz volt a kasszában?
— Ügy 150 ezer forint. Lehetett volna több is, de a keverékes kút nem üzemelt, így sokan máshova mentek tankolni.
— Mit csinált a lövés után?
— Berohantam a belső helyiségbe és bekapcsoltam a riasztót. Néhány autó elment az úton, de egyik sem állt meg. Éreztem, – senkitől sem várhatók segítséget, felhívtam a rendőrséget. Perceken belül itt voltak.
— Van családja?
— Feleségem és három gyermekem vár otthon.
— Bátor ember. Remélem, a főnökei méltányolni fogják.

Vida András

Megjelent a Napló 1990. december 3-i számában.