Fuchs Antal devecseri emlékezete

Fuchs Antal 1883-ban született az Eszterházy hitbizományhoz tartozó Devecserben, ahol szülei az uradalom alkalmazottai voltak. Heten voltak testvérek, mind fiúk.

id. Fuchs Antal

Legidősebbként már 12 évesen elkezdett dolgozni. Elsőként napszámosként, majd Pesten evőeszköztisztogató, később csapos, majd pincér lett. Katonaévei után elvégzi a pápai földmíves iskola kétéves tanfolyamát.

1909-ben Rátóton napidíjas erdőőr lesz. Több szolgálati helyet is megjárt, egyre feljebb emelkedve a ranglétrán, és az erdőőri munkát egyre inkább kiegészítve a kutyás vadászatokkal, vaddisznóhajtásokkal, mire 1920-ban már fővadászi beosztásban került a huszárokelőpusztai szolgálati lakásba, amely aztán 1968-ig, haláláig otthonául szolgált neki és családjának.

Már első szolgálati helyén fontosnak tartotta a vérebek tartását, tenyésztését. A hazai kutyaképzésben 1901-től az Osztrák-Magyar Vérebegyesület, majd az első világháborút követően, 1928-tól a Magyar Véreb Egyletet vett részt. Utóbbi elnöke Esterházy László gróf, ügyvezető elnöke dr. Thurn-Rumbach István lett.

Az 1920-as évek végétől Fuchs Antal, Esterházy Tamás gróf biztatására igen aktívan bekapcsolódott a hannoveri véreb tenyésztésével, tartásával és kiképzésével kapcsolatos tevékenységbe. Egymást érték a kiállítások, tenyészszemlék, hazai és nemzetközi vérebversenyek. Szaporodtak az elismerések, szobrok, érmek, ezüst serlegek – írta visszaemlékezésében az ifjabb Fuchs Antal.

A Magyar Véreb Egylet vezetője a kiállítások nem elegendőek az előre lépéshez, ehhez oktatásokra van szükség, ahol a vadászok megtanítják a véreb vezetésére. Az első ilyen tanfolyamot 1935-ben Gézaházán tartották meg, ahol részt vett Fuchs Antal is, mint előadó. A Nimród Vadászújság kiemelte, hogy a vezetőképzés gyakorlati oktatását segítette elő gróf Eszterházy Tamás „Szultánja” és „Didója”, valamint gróf Almássy Imre „Heroldja”. A devecseri gróf két vérebjét Fuchs Antal nevelte.

A gézaházai vérebvezető tanfolyam résztvevői. A felső sorban balról nézve a hatodik Fuchs Antal.

Később több tanfolyamot tartottak Sárosfőn is, az Eszterházy család devecseri birtokán, ahol a fővadász Fuchs Antal, mint ismert és elismert vérebvezető is közreműködött a tanfolyamok vezetésében.

A Magyar Véreb Egylet 1935. november 23-24. között (a devecseri születésű, de Tatán élő) gróf Esterházy Ferenc erdeiben, zord és télies időjárás mellett a versenyét. Itt a vadászati szaklap elismerően hangon tudósított Fuchs Antal munkájáról:

„…magasteljesítményű vérebmunkát volt alkalmunk láthatni, midőn Fuchs Antal, gróf Esterházy Tamás úrnak fővadásza, Didó nevű hannoveri vérebével a porondra lépett. Ez a szép küllemű és magas intelligenciájú szuka egy 7 órás, kevés vért adó csapán dolgozott. Kiváló teljesítményéről ezen a helyen csak annyit jegyzünk fel, hogy példáját adta a magas iskolának azáltal, hogy vezeték nélkül, szabadon keresett, kitűnő vezetőjének parancsára mindannyiszor megállt, hogy újabb vezényszóra folytassa kifogástalanul munkáját.”

A kitűnő pontszámmal végző Didó tulajdonosát, gróf Eszterházy Tamást báró Prónay Gábor tiszteletdíjával díjazták, míg Fuchs Antal elnyerte a legjobb hivatásos véreb vezetőnek szánt és József herceg által adományozott ezüstserleget.

Minden bizonnyal Fuchs Antal legnagyobb szalmai elismerése volt az 1936. november 11-15. között, Devecserben megrendezett II. Nemzetközi Vérebverseny megszervezése és lebonyolítása. Ezen a rendezvényen vált igazán ismerté Dido nevű hannoveri véreb, amely ugyan a versenyben, a szabályok miatt nem tudott részt venni, mivel éppen tüzelt a kutya. Ennek ellenére az utolsó napon, versenyen kívül bemutathatta a tudását a véreb és nevelője Fuchs Antal:

„Didót az utolsó nap versenyen kívül mégis elővezettük és ez alkalommal a nemesvérű hannoveri véreb jeles vezetőjével, Fuchs Antallal együtt olyan teljesítményű munkát produkált, melynek láttára külföldi vendégeink csodálkozásba estek, a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozva hazai véreb- tenyésztésünkről. Didó az előző napról származó vércsapán vezeték nélkül (!), rendíthetetlen nyugalommal vezetett mindannyiunkat a sebágyából kiugró szarvashoz, melyet — dacára a tüzelés következtében leromlott állapotának — kitartóan hajtott és egy közeli patakban megállásra kényszerített.”

A zsűri, miután látta a véreb munkáját, egyértelműen Didónak akarta adni az első helyezés díját, de a szabályok ezt nem engedték. A szaklapban megjelent cikk szerint a többi hat véreb egyike sem érdemelte meg a legmagasabb kitüntetést.

A nevezetes devecseri véreb verseny végjelenete: „Didó “a kegyelemlövés után a terítékre került szarvassal
(gróf Csekonics Endre felvétele) – A természet 1990. szeptember 15-i számában.

A verseny után Tamás gróf gratuláló levelet is írt Fuchs Antalnak:

„Kedves Fuchs!
A levelem elején kezdem azzal, hogy gratuláljak újból a szép munkához, amit bemutatott Sárosfőn. Büszkék lehetünk arra, hogy nem csak a legjobb vezetőnek mondták Magát, hanem arra is, hogy a legjobb kutyának minősítették Didót. Waidmanns Heil!”

Orelly fényképe a devecseri vérebverseny résztvevőiről – 1936.

Fuchs Antal fia visszaemlékezésében tudhatjuk, hogy apja a második világháború után is folytatta a vérebek kiképzését. Ifjabb Fuchs Antal 40 hónapnyi szovjet fogság után érkezett haza, és akkor „valami csoda folytán” egy vérebe volt az édesapjának, amit kölcsönkért puska segítségével képzett ki. Idősebb Fuchs Antalnak ugyanis ekkor nem volt még fegyvertartási engedélye. Később a MÁLLERD (Magyar Állami Erdőgazdaság) keretében folytatta tevékenységét Huszárokelőpusztán.

Fuchs Antal 1957-ben ment nyugdíjba, az Esterházy Hitbizomány területén alakult állami erdészet alkalmazottjaként, 48 év munkaviszonyt követően. 1968-ban hunyt el, sírja Pápán nyugszik.

Források: 

  1. Hunor magazin 2019. november 26. – Id. Fuchs Antal-Emléknap
  2. Magyar Vadász 1968. április 1. – A vérebezés története hazánkban
  3. A Természet 1990. szeptember 15. – Egy öreg Vérebvezető visszaemlékezései
  4. Nimród Vadászújság 1935. szeptember 1.
  5. Nimród Vadászújság 1935. december 10. – Vérebverseny