Gr. Zichy-Ferraris Manó meghalt Budapesten, 1877. ápril 5-én.

Kevesen vagyunk és mégis legjelesbbjeink egymás után dőlnek ki közölünk. Halottjain számát ismét egy fényes névvel kell szaporítanunk, kit ezren meg ezren tiszteltek, becsültek, mert benne jó hazafit, odaadó emberbarátot és jellemet találtak. E férfiú idősb vásonkeői gr. Zichy-Ferraris Manó, cs. k. kamarás, több nemes rend középkeresztese és lovagja, 1 hosszas betegség után élte 69-ik évében Budapesten e hó 5-én elhalt.

A megboldogúlt megyénknek egyik legkitűnőbb férfia és köz ügyünknek legtevékenyebb harczosa volt é így nem mulaszthatjuk el, hogy életrajzát la punk t. olvasóival annak idején meg ne ismertessük; de jelenleg még nem vagyunk a kellő adatok birtokában és így ezúttal csak a szoros temetésre vagyunk utalva, mit is ezennel egész terjedelmében adunk.

A megboldogúltnak hűlt tetemei Budapesten ápril 8-án d. u. 5 órakor a gr. Eszterházy-palotába beszenteltetvén 9-én megyénkbe, Nagy-Szőlősre szállíttattak, és itt a budapesti „Éntrepise des pompes funébres” temetkezési egylet által templomban gyászravataloztattak. A templom falai fekete posztóval voltak bevonva és családi címerekkel díszítve; magát a ravatalt mintegy 40 vastag égő viaszgyertya, a legszebb exotikus növények egész özöne és 20—30 díszesebbnél díszesb koszorú övezte.

A koszorúk között legékesebb volt gr Battyányi Lajosné, továbbá a pesti nemzeti casinóé és egy fehér cameliákból készült, melyet a megboldogúlt őszinte tisztelői nyújtottak. A gyászravatal alján egyik felül nyugodott bíborvánkoson az elhunytnak kamarási kulcsa és négy érdemjele, másik felül magyar díszruhája, kardja és kalpagja, középen pedig egy élővirágokból finom ízléssel készült kereszt.

Az egész körül a temetkezési egyletnek négy gyászőre volt felállítva kivont karddal. A nép kora reggeltől egész a szertartások megkezdéséig, szakadatlanúl hullámzott a templomban, mert mindenki vágyott a felejthetlen jó népatyát még ravatalán is utolszor láthatni. Hogy mily nagy volt a megboldogúlt iránti tisztelet és mily lesújtó veszte felett a fájdalom, misem mutatja inkább, mint az, hogy Balogh Dávid pandúr-hadnagy, hat megyei huszár- és hat pandúrral volt a rend fentartására kiküldve és a roppant népsokaság daczára a rend sehol legkevésbbé sem volt megzavarva.

A család tagjai, úgymint gr. Zichy-Ferraris Bódog és neje, valamint leánya és ennek férje Metternich herczeg tábornok, továbbá gr. Zichy Victor és Manó, gr. Zichy Nándor, gr. Zichy Pál, gr. Zichy Ferencz követnek papfia, a két Pallavicini őrgróf és még számos főúr különvonaton érkeztek ápril 10-én d. e. 11-kor Tüskevárra és innen Nagy-Szőllősre. Veszprém megyét képviselték Késmárky József törvényszéki elnök, Bezerédy Gyula, megyei alispán, Kenessey Károly, m. tiszti ügyész, Peczek Gyula, m. pénztárnok, majd Kopácsy Árpád m. jegyző, Kleczár Ferencz szolgabíró és továbbá Pap Gyula a központból. Jelen volt Békássy Károly kerületi orsz. képviselő, majd a devecseri járásbíró Barcza Gábor, Noszlopi Victor szolgabíró és segédje, szóval a devecseri és pápai járás előkelőbb birtokosai és megyei bizottsági tagjai, nem különben Pápa város képviselete a polgármester vezetése alatt és az elhunyt tisztelőinek beláthatlan sokasága különösen a devecseri és pápai járásból.

A temetés ápril 10-én d. e. gyász-isteni tisztelettel kezdődött, melyet Szigethy János nagy-szőllősi plébános és kerületi esperes fényes segédlettel tartott; magát a temetési szertartást pedig a veszprémi káptalant képviselő vizeki Tallián Lázár kanonok számos és díszes papi segédlettel végezte, mely után a megboldogúlt földi maradványait a nehéz érczkoporsóban hat társulati gyászőr és hat megyei huszár vitte a sírboltig, hol azokat a megboldogultnak gazdatisztjei és régi hü cselédjei könyes szemekkel átvették és végső nyughelyökre az e czélra külön, közvetlen a templom szomszédságában épített magánsírboltban örök nyugalomra elhelyezték. Béke lebegjen áldott hamvai felett!

Megjelent a Veszprém megyei hivatalos heti közlöny 1877. április 15-i számában.