Sírt az anyám

Peterdi Andor verse 1927-ből. Megjelent a Devecseri Újság 1927. szeptember 4-i számában.

Anyámhoz kergetett megint az élet,
Fiatal fővel, oly fáradt vagyok,
Oly jól esik, a mikor rája nézek
És áhítattal ráborulhatok.
ö simogatja a hajam lazán
És sir, sir az anyám…

Én csokot nyomok kiaszott kezére
És rászorítom zúgó bus fejem …
S lelkemre száll bűnbánóan a béke,
Mikor anyámat nézhetem.
S eldadogom akár a rossz gyerek:
Anyám… én … jó leszek.

A homlokára mély redőket véstek
Az évek ér a bánatok.
S mit más anyák átélnek jót és szépet,
Arról ő nem is álmodozhatott,
Fejem még mindig jó kezén pihen
És gondolatban összeolvadunk
Anyám meg én, Igy szivén a szívem
A Fájdalomnak szent szobra vagyunk!